Ma is ugyanaz a nap volt. És mégsem.
Amikor elindultam, sütött a nap, de az út vizes volt. A felhők teljesen megkavarodva: alacsonyan futó, áttetsző rétegek, dundi fehér pamacsok, és egy összefüggő sötétebb sáv, amiből kikandikált egy élénk kék, majdnem lilás égdarab.
Volt eső. Volt szivárvány. Voltak jó kanyarok. Üres utak. Szép falvak.
Integettem egy kis srácnak. Volt táncolás a volán mögött, amikor állt a forgalom. Lassú sofőrök is voltak — és meglepően jól toleráltam őket.
Ma nem az instrumentális listát hallgattam, hanem a „mindent bele” válogatásomat. Csak néhány számot ugrottam át. 😜
Ha kívülről nézem: minden adott volt egy kifejezetten jó napélményhez.
Mindent sikerült kivinni. Viszonylag gyorsan is végeztem. Nem volt kapkodás. Nem volt konfliktus.
És mégis… rossz szájízzel zártam a munkanapot.
A felismerés nem útközben jött. Csak akkor, amikor hazaértem.
Nem a nap volt rossz. Nem a munka. Hanem a fájdalom.
Két napja fáj a derekam. Nem drámaian. Csak folyamatosan. És közben eszembe jutott, hogy ezt már ismerem.
A bokámmal ugyanez van. Majdnem egy negyed évszázada.
Baszki.
Már rég felismertem, hogy a fájdalom nem csak fáj. Energiát visz. Feszültséget termel. És észrevétlenül átírja a nap szummáját.
Voltak időszakok, amikor munka után hazaértem (akkor még a koliba), és le kellett feküdnöm aludni, mert akkora belső feszültség volt bennem, hogy azt éreztem: ha most valaki beszól, válasz nélkül leütöm.
Ez nem jellem volt. Ez a túlterhelt idegrendszer.
Ma ez történt meg újra, finomabban. A felismerés későn jött, de amikor megérkezett, már ettől is csökkent egy kicsit a súly.
Volt közben egy apró győzelem is: megkóstoltam a kávét édesítőszerrel — és egész jó íze van. Úgyhogy mostantól a második kávé már nem cukros. Az elsőben is kevesebb lett a méz. 😌
Vizet viszont nem ittam eleget. Vízivásra rá kell gyúrjak. Mint a Latya, meg a Zümő. 😄
A mai nap tanulsága nem nagyívű. Nem rendszerkritika. Nem bölcsesség.
Csak ennyi:
Lehet, hogy minden adott egy jó naphoz, és mégsem lesz jó — ha közben a fájdalom csendben elviszi az energiát.
De az, hogy észrevettem, már visszaadott belőle valamennyit. ❤️