Van egy részlet
a Kheopsz-piramis környezetében,
amiről ritkán beszélünk.
Pedig sok minden
múlik rajta.
Nem kamrák.
Nem titkos alagutak.
Nem radar-sztorik.
Hanem kőzet.
Olyan kőzet,
amely hosszú ideig
víz alatt volt.
Nem egyszeri áradás.
Nem rövid, intenzív eső.
Hanem tartós jelenlét.
Idő.
Víz.
A jelenlegi történet szerint
a piramisok
nagyjából 4500 évesek.
Ebben az időkeretben
– a rendelkezésre álló adatok alapján –
nincs olyan ismert vízterhelés,
ami ilyen nyomokat hagyhatott volna.
Ez nem összeesküvés.
Inkább egy kérdés,
ami nem akar
összeérni az időskálával.
Sokan ilyenkor azt mondják:
ha ez igaz,
összeomlik az egész történelmünk.
Én inkább azt érzem:
na és?
Akkor leírjuk,
hogy eddig ezt tudtuk.
Most pedig
egy kicsit többet.
Nem veszítünk vele semmit.
Talán csak
közelebb kerülünk egymáshoz.
Mert amikor
egy közös történetet
pontosítunk,
eltűnik a fölény,
és megjelenik a kíváncsiság.
Ha pedig akár csak annyi történne,
hogy ezek a nyomok
jóval régebbiek,
mondjuk tízezer év környékéről valók,
akkor nem egy részlet változna meg.
Hanem az egész kép
tágabb lenne.
Nem azért,
mert fejlettebbek voltak nálunk.
Hanem mert másban
voltak mesterek.
Időben.
Tervezésben.
Pontosságban.
Nem technológiai sci-fi.
Inkább annak jele,
hogy a mércénk
eddig talán
túl szűk volt.
❤️