‘Most jatsszuk azt, hogy…!’
Gyerekként még tudtuk. Leültünk a földre, ránéztünk a többiekre, és azt mondtuk: „Most játsszuk azt, hogy…” És abban a pillanatban létrejött egy világ. Voltak szabályai. Voltak szerepei. Voltak határai. De ha nem működött, ha valaki rosszul érezte magát benne, vagy egyszerűen unalmas lett, akkor nem háborút indítottunk. Csak azt mondtuk: „Jó, akkor játsszuk máshogy.” Aztán felnőttünk. És valahol útközben elhittük, hogy a szabályrendszerek véglegesek. A munka. A pénz. A politika. A társadalmi szerepek. Az ideológiák. A siker. A kudarc. Az, hogy mit „kell” kezdenünk az életünkkel. ...